Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2016. TIZEDIK TELJESÍTMÉNYTÚRA

Tízedik Löszölő (35) és Tökölő (16)

valamint hetedik Megalöszölő (52) túrák 2016-ban

 

Változtatások az előző évhez képest: A Megalöszölő bevezető körében két helyen. A Kis-Koppány völgyében a folyó túloldalán kellett megközelíteni Som községet, valamint a túra a piros + jelzést használva visszatért az iskolához, ahol egy plusz ellenőrző pont volt. Mindhárom távot érintette, hogy az eddig a horhosban található állomás átköltözött a Hát-útra. Lullai ellenőrző ponton dinnyével bővítettük a kínálatot.

 

A tízedik, jubileumi alkalomra több mindennel készültünk:

 

Az itinerben egy keresztrejtvényt helyeztünk el, aminek a helyes megfejtői között értékes nyereményt (pólóból, porcelán bögréből és egy hűtőmágnesből összeállított csomagot) sorsoltunk ki.

 

Hirdettünk egy fotópályázatot is, hasonló nyereményekkel.

 

Gondoltunk a négylábú indulókra is. A kutyusok kaptak külön igazoló füzetet, és a célban nyakba akasztható kitüntetést. Őket jutalomfalatokkal vendégeltük meg.

 

Az ünnepi alkalomból egy kis kiállítást állítottunk össze, a tíz év fotóiból, statisztikáiból, díjazásaiból és sok más egyébből. Ezen sátor másik felében kapható volt néhány, a túrára készült ajándéktárgy. A fentebb már említett póló, műanyag bögre, és hűtőmágnes.

 

A nyolc-, kilenc- és tízszer teljesítőknek felajánlottunk egy tortát, megköszönve ezzel hűségüket. Annak a kilenc túrázónak, aki mind a tíz alkalommal itt volt, egy-egy névre szóló porcelán bögrével kedveskedtünk. Amúgy minden, a túrán részt vevő kapott egy emléklapot.

 

Már korábban elterveztem, hogy idén nem írok beszámolót a saját élményeimből (Hacsak nem történik valami különleges. Nem történt.). A jeles alkalomból két kérdést-kérést intéztem a pontokon szolgáló tagtársaimnak, illetve külsős segítőknek. A kérdés így szólt: miért jó pontőrnek lenni? A kérés pedig úgy: meséljetek el egy-két vicces, vagy meglepő sztorit, amik az évek folyamán történtek veletek! Az elsőre egyszerű és gyors válaszokat kaptam, a másodiknál, már mélyebbre kellett ásni az emlékekbe. Íme, a végeredmény:

 

Nyíri Zoltán (Betyárbarlang – Nyim)

"Az első pontőri bemutatkozásomkor, Babodi Jani barátommal, a Betyárbarlangnál voltunk pontőrök. Az autó ki is vitt minket a domb aljához. Jani, mint nyimi lakos, és én, mint volt pesti (már voltunk egyszer a barlangnál) elindultunk a barlangtól teljesen ellenkező irányba. Nemsokára derengett, hogy tévedtünk, és gyors telefonálgatások után korrigáltuk az irányt, így sikerült az első túrázók előtt pár perccel megérkezni. A túra előtt én kaptam Fónai Erzsi nénitől egy leírást a Patkó testvérek életéről, amit megtanultam, és ezzel is szórakoztattam a túrázókat. Jani nem akart csak úgy csendben ácsorogni mellettem, ő a Patkó Bandi fájáról mesélt. Mivel egyikünk se gyenge képzelőerőben, és egymásra is akartunk licitálni, így hamarosan Háry Jánost is megszégyenítő történetekkel traktáltuk a gyanútlan túrázókat.

 

Ismét Betyárbarlangi történet: A barlangot  kivilágítottuk mécsesekkel, és természetesen lámpást is adtunk a barlangra kíváncsiaknak. Lányok jöttek, és érdeklődtek nincs-e denevér bent? Mondtam, hogy nincs. Erre bemerészkedtek, megnézték a barlangot. Kijöttek, és én megkérdeztem: Volt denevér? Nem. Gondoltam! Ahova egyszer egy kígyó befészkeli magát, oda nem megy be denevér. Látni kellett volna az arcukat!

 

A nyimi kocsmát egyik alkalommal a Megalöszölő és a Löszölő túra is érintette. Itt voltam pontőr, és mindenkivel közöltem, hogy több kocsma már nincs az útvonalon. Ezáltal olyan forgalmat generáltam, hogy a kocsmáros az én fogyasztásom fizetésétől eltekintett.

 

És miért jó pontőrnek lenni? Mert régi és új emberekkel találkozik az ember, akikkel elbeszélgethet mindenféléről. Mert az egész túrának jó hangulata van, és mert érzi az ember, hogy valami fontosnak a részese."

 

Bognár Józsefné (Flóra-hegy – Kis-Koppány völgye)

"Jó pár éve a Flóra-hegyi kilátónál voltam pontőr. Már messziről láttam, hogy egy hölgy erősen bicegve jön. Amikor odaért, mindjárt a kilátó tövébe dőlt. Azt mondta, ő már innen egy lépést sem tud tovább menni, mert a térde nagyon szúr egy pontban. Mondtam neki pihenjen, és ha majd végeztünk, kocsival bevisszük őket (ketten voltak a kolléganőjével, szolidaritásból ő is maradt.). Vizes ruhát tettem a térdére, közben kérdezgettem: volt-e már ilyen túrán, edzett-e előtte? Mindegyikre nemleges választ adott. Akkor nektek a Tökölőt kellett volna választanotok, azt a gyerekek is simán teljesítik. Miért nem azon indultatok? Mert meg akartuk mutatni, milyen frankó csajok vagyunk. De ugye azért kapunk oklevelet és kitűzőt? Természetesen kaptak, mert a 17 kilométert teljesítették.

 

A másik eset most, az idén történt a Kis-Koppány völgyében. Jött egy túrázó az úton. Mi a társammal beljebb az erdőszélen vártuk a túrázókat. Odaszólt hozzánk: odamenjek? Persze, szóltam vissza, hiszen ez az első ellenőrző állomás! Amikor odaért megkérdeztem: Mégis mit gondolt, miért ücsörgünk itt az erdőszélen? Azt hittem, piknikeznek.

 

Azért szeretek pontőr lenni, mert kint a természetben, távol a világ zajától, ahol béke van és nyugalom, olyan jó hallgatni a madarak énekét, a bogarak ciripelését, és gyönyörködni a tájban, a vadvirágok szépségében. Feltölti testemet-lelkemet, pihentet. Ha már egyszer ott vagyok, mindig szétnézek, hogy „Természet Anyánk” milyen ajándékot kínál fel nekem. Én még a génjeimben őrzöm ősanyáink gyűjtögető életmódját. Egyik évben apró buzogányokat szedtem, sok évig dísze volt az otthonomnak. Amikor ránéztem, mindig eszembe jutott, ezt akkor szedtem, amikor a halastónál voltam pontőr. Máskor egy csokor vadvirággal mentem haza. Az idén „Isten patikájából” teának való gyógynövényt gyűjtöttem. Azért is szeretek még pontőr lenni, mert így sok idegen emberrel találkozhatok. Igaz ők siettek teljesíteni a távot, de azért egy pár szót mindenkivel váltottam. Megkérdeztem tőlük, honnan érkeztek, voltak-e már itt nálunk, tetszik-e a táj? Sokan dicsérték a táj szépségét, a jó szervezést, a segítők kedvességét odaadó munkáját. Hálásak voltak a zsíros kenyérért, a hideg szódavízért. Elégedett embereket látni nekem nagy örömet okoz."

 

Tarjányi Andrásné (Virágmányi kunyhó)

"Legelső alkalommal, Csabáné Mártival nagy izgalommal vártuk a Löszölő-Tökölő teljesítménytúra eljövetelét. Lázasan készültünk felkészülve melegre, hidegre, esőre, sárra. Nekünk a kunyhó nagy biztonságot adott. Itt lehetett hűsölni a nagy melegben, hűteni a szódavizet, tárolni a zsíros kenyeret, pogácsát. Az első alkalomra nagyon emlékszem, annyira elragadott bennünket az indulópont reggeli hangulata, hogy alig értünk ki a kunyhóhoz, még szinte fel sem készültünk a túrázók fogadására, mikor az első két tökölő túrázó megjelent. Kiderült, futva tették meg a távot. Ezután igyekeztünk időben kint lenni.

 

A Virágmányi kunyhó az a pont, ahol minden túrázó átmegy: a tökölő, löszölő, mega-löszölő. Több alkalommal igyekeztem minden túrázót megörökíteni fényképező gépemmel, a zsíros kenyér, szódavíz, szőlőcukor kínálgatása mellett. Én személy szerint nagyon kíváncsi voltam arra, ki honnan jött, miért épp ezt a túrát választotta, hogy érzi magát. A pihenés mellett elsősegély-nyújtásban is részesültek azok, akik vízhólyagokat , rovarcsípést, naptól való felégést szereztek. Kaptak ragtapaszt, vizes borogatást, kalcium pezsgőtablettát, „púdert”, vagyis hintőport.  Egy kislány megkérdezte anyukáját, mi az a púder?

 

Volt egy olyan túranap, amire hőségriadót rendeltek el a meteorológusok. Ez egy elszánt teljesítmény túrázót nem tántorít el, mivel, ha esik, ha fú, neki menni kell! Ekkor történt, hogy egy 50 km-es szakaszra nevező nem bírta a hőséget, társai segítségével, nagy nehezen, elért a Virágmányi kunyhóhoz, ahol orvosi segítségre volt szüksége. A segítséget nyújtó doktornő bő folyadékbevitel mellett hűsítő borogatással ellátta, és beszállítottuk a kiinduló pontra. Szerencsére nem történt nagyobb baj.

 

Egy másik alkalommal lovasok látogattak el az ellenőrző pontra. Fáradtan a melegben pihenni jöttek a hűst adó fák lombjai alá. Mi kínáltuk őket (is) zsíros kenyérrel, hideg szódával, szőlőcukorral. Hálából lovasbemutatót tartottak, ami lenyűgözte a túrázókat és minket is a pontőröket.

 

Mi felkészültek voltunk a kutyákkal túrázókra is. Külön vittünk ivóvizet a kutyusok részére, amit nagyon díjaztak a gazdik.

 

Büszke vagyok, hogy ennek a csapatnak tagja lehetek, mert csak elismerő, dicsérő szavakat kaptunk. A túrára nevezők meg voltak elégedve a kiszolgálással, ellátással, szervezéssel, a táj szépségével, ami lenyűgözte őket."

 

Zsila Gizella (Flóra-hegy) külsős

"2013-ban magam is végigmentem a Tökölő teljesítmény túrán. Ebben az évben ismerkedtem meg a teljesítmény túrák hangulatával. Elnéztem a pontőröket, hogyan pecsételnek, jegyzetelnek, ételt és innivalót osztanak, és sajnáltam őket, hogy egész napot egy helyen kell tölteniük. 2014-ben egy felkérést kaptam pontőrködése. Társam, Marika a Flóra-hegyet választotta. Ez a Löszölő és a Megalöszölő teljesítmény túra része. Ezelőtt még itt nem jártam. A kopár domb 288 m magasan emelkedik ki, és a tetején az 1985-ben épített geodéziai mérőtoronyról nagyon szép kilátásban lehet gyönyörködni. Az első évben még volt ajtaja a mérőtoronynak, de a feljárat hiányossága miatt életveszélyessé lett nyilvánítva, és én már nem mertem felmenni. Figyelmeztetésünk ellenére néhány túrázó „bátorság próba” keretén belül felmászott és lent hallottuk, amikor lelkendeztek. Egyszer szeretnék feljutni, de biztonságban.

 

A pontőrködés elején és végén én a torony tövéből látható panorámában gyönyörködöm, élvezem a Balatont, a Tihanyi-félsziget látványát, amire a fáradt túrázók figyelmét felhívjuk. Az érkező túrázókkal szívesen elbeszélgetünk. Érdeklődünk honnan jöttek, és sok minden másról, már ha van időnk, mert néha sokan jönnek és akkor az „adminisztráció” teljesen leköt. Izgalmas, érdekes emberekkel megismerkedni mindig élvezet. Idén a bakkecskével riogató juhász vitte el a pálmát. Ahogy ott ücsörögtünk a Flóra-hegy tetején és vártuk a túrázókat egyszer egy kopott ruhájú hajléktalannak kinéző, kora megállapíthatatlan ember közelített felénk. Mikor odaért, érdeklődött mit keresünk itt és mi ez az emberáradat. Miután a teljesítmény túra rejtelmeibe beavattuk, megjegyezte, hogy erre tereli a birkanyáját, ezek nagyon jámbor jószágok nem lesz semmi bajunk. Őt nem értesítették, hogy most egy rendezvény van itt a Flóra hegyen. Ez az ő szokásos útvonala és dél körül érnek ide az állatok. Nem kell tőlük félni, csak a bakkecskétől, az bizony megtámadja az embert, de ne féljünk, mert bottal elkergethető. Mivel erre nem számítottam, a túrabotomat és még a bicskámat is otthon felejtettem, ezért botot vágni sem tudtam. Marika bepánikolt és elkezdett nagyon aggódni. A beérkező túrázók kérdésünkre elmondták, hogy látták a birkanyájat az erdőben és mintha lett volna köztük kecske is. Mi biztattuk az embert, hogy ne erre terelje a birkanyájat, amit mellesleg tegnap tehetett volna meg, mert nagyon nagy volt a fű és gaz, amit lelegelhettek volna az állatok, akkor rendezettebb lenne most a Flóra-hegy. Az már nekem nagyon gyanús volt, hogy nem tudja az állatokat befolyásolni, hogy hol legeljenek, de bízvást állította, hogy felénk tartanak. Miután egy kis ágat levágott egy száraz bokorról és Marika kezébe nyomta, hogy azzal védjük meg magunkat vidáman távozott. Mikor egyedül maradtunk az ajtó nélküli toronyba sem tudtunk volna visszavonulni a beígért bakkecske elől, a pánik a tetőfokára hágott. Akkor nyugodtunk meg, amikor kezdtünk nem hallani híreket a nyájról és dél is elmúlt már. Mondhatom, hogy a pontőrködés izgalmas feladat, de egyben veszélyes is."

 

Keller Márta (Lulla) külsős

"Jó idő van, közeleg a nyár és én várom a július második szombatját. Ez így megy már 4 éve!

 

Már június van, festjük a jeleket Zsolttal. Elérkezett július 2. péntekje, útvonal lekaszálva, kirakjuk az útbaigazító táblákat.

 

Itt a várva várt szombat reggel! Az idő remek. Elfoglaljuk "őrhelyünket". Az asztal megterítve: 3-4 féle szörp, 6-8 fajta lekvár, méz, kacsazsír, kenyér és dinnye/ az utóbbi Zsolt érdeme, de az elismerést mi söpörjük be/. Megérkezik Ernő, aki a helytörténeti kiállítást mutatja majd be vendégeinknek.

 

Minden  készen áll! 

 

10 óra. 20,47 km megtétele után megérkezik az első túrázó. Az izgalomnak nincs vége, várjuk a telefont. Végre jelentkezik az indítópont és megtudjuk 39-en vágtak neki az 52 km-es távnak és 80-an a 35 km-esnek. Összesen 119 túrázót várunk! Nagy az öröm, hogy ilyen sokan választották ezt a gyönyörű dimbes-dombos tájat ezen a szép nyári napon. Sorra érkeznek a régi ismerősök/visszatérő túrázók/ és sok-sok új vállalkozó az ország minden pontjáról. Tisztelet és elismerés a teljesítményért! Kis pihenő, múzeumlátogatás, evés-ivás után mindenki folytatja útját. A táv fele még vissza van.

 

18 óra körül megérkezik az utolsó két túrázó. Telefonon "lejelentjük" hogy nálunk még mindenki megvolt. Egy nagyon kellemes és fárasztó nap után elhagyjuk az ellenőrzőpontot. Mikor lesz már 2017 július második szombatja?!

 

A történet: Regisztrálok, pecsételek, és közben beszélgetek a túrázóval. Mondja, hogy Székesfehérvárról érkezett és több évvel ezelőtt jegyezte meg Lulla nevét. A népszámláláskor találkozott egy hölggyel, aki Lullán született. Találgatom, ki lehet? Kérem, segítsen legalább egy keresztnévvel vagy életkorral. Végül a férje nevét meg tudja mondani. Odamegyünk pontőr társamhoz, aki lekváros kenyérrel kínálja az érkezőket és bemutatom Őt. Megállapítjuk, hogy milyen pici a világ és vidáman folytatjuk a beszélgetést."

 

Bódis Violetta (Bújó-lik)

"BÚJÓ LIK ELLENŐRZŐPONT… avagy a Bódis-pince, a "mennyei fröccsök Mekkája" (by Szoldán Róbert) 

„Nah de hol a fröccs?” – hangzott el a legfontosabb kérdés a nap folyamán többször is a túrázók szájából. Tulajdonképpen az ellenőrzőpont szlogenje is lehetne… majd jövőre ;) Persze, persze… tudjuk… túrázás, természetjárás, friss levegő, egészséges életmód, sötöbö’… de igazán nem vethetjük szegény, fáradt túrázók szemére, hogy több tíz kilométer gyaloglás és egy jól megtermett emelkedő után nem éppen a szódásüveg felé kacsintgatnak… ;)

 

Többször felmerült a kérdés, hogy egyáltalán a túra egyik ellenőrzőpontjába botlottak megfáradt túrázóink, vagy csak egy jó hangulatú pincésparty-ba csöppentek hirtelen… sokakat kellett beinvitálnunk egy igazoló pecsét erejéig, mert annyira siettek felfelé, hogy Ránk sem hederítettek ;) valószínűnek tartom, hogy nem volt feltűnő számukra az időnként 20-30 fősre duzzadt tömeg a pince előtt, vagy a túrabotok garmadája itt-ott letámasztva ;) amelyeket előszeretettel hagytak  nálunk. J

 

Sokak szerint nem csak a fröccs miatt érdemes megmászni a „hegyet” – bár volt, aki azzal kezdte: „csak a fröccs miatt jöttünk…”. Egy kis pihenés, és egy-két fröcsi-öcsi után jön a felismerés: „hát innen valami fantasztikus a kilátás!” Telefonok, fényképezők elő, gyors kattogtatás, egy-két szelfi, aztán irány a cél… ami már csak 2 kilométer. Ezt is megjegyeztük, mert ha 200-szor nem mondtuk el aznap, akkor egyszer sem. De örömmel tettük. J Jó volt látni az ismerős arcokat, hiszen ennyi év után már a visszajáró túrázókat régen látott kedves barátként üdvözöljük. Sőt, sokakat számon is tartunk és a nap végén egymástól kérdezgetjük: „tudod, az a jópofa idősebb úr, aki mindig egyedül szokott jönni, az itt volt?” vagy „az a kis picike, vigyorgó srác, amelyik tisztán issza, az járt már itt”?

 

Nevetünk, pecsételünk, útbaigazítunk, szóba elegyedünk, csodálkozunk, örülünk, kutyázunk, keresztrejtvényt fejtünk, meglepődünk, biztatunk, együtt érzünk, aggódunk, kíváncsiskodunk és szurkolunk, hogy legyen már meg az a bűvös 400… aztán meglett J és eltelt a nap, az égiek is ránk mosolyogtak, szóval egy szót sem karácsonyig… vagy legalábbis a következő túráig. Mert mi ott leszünk ;) Reméljük, Ti is!"

 

STATISZTIKA:

Nevezők:   Tökölő: 316, teljesítő 316

                   Löszölő: 80, teljesítő 79

                   Megalöszölő: 39, teljesítő 38

                   Összesen: 435 (191 új), teljesítő 433

Települések: 81 (21 új) legtávolabbi: Nyíregyháza (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) 

Nevezők néhány településről: Siófok: 96, Budapest: 56, Ságvár: 68, Kaposvár: 29, Székesfehérvár: 12

Legfiatalabb teljesítők: Tökölő: Dankházi Zselyke (4) Siófok, Löszölő: Végh Emese (14) Budapest, Megalöszölő: Krista Gergő (13) Ságvár

Legidősebb teljesítők: Tökölő: Barner Istvánné (77) Budapest, Löszölő: Graffits László (69) Kaposvár, Megalöszölő: Rácz Frigyes (69) Budapest

A tíz alkalommal 233 településről 1741 túrázó érkezett hozzánk, ebből kilencen minden rendezvényünkön részt vettek.

És idén végre elmondhatjuk, hogy a térképen fehér foltként szereplő Hajdú-Bihar megyéből is érkezett túrázó.