Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Barlangszerű löszüregek Ságvár határában

2013. augusztus 6-án Eszterhás IstvánSzentes György és Tarsoly Péter 

 

MAGYAR KARSZT- ÉS BARLANGKUTATÓ TÁRSULAT

VULKÁNSZPELEOLÓGIAI KOLLEKTÍVÁJÁNAK TAGJAI 

Bognár Zsolt "Bogesz" kíséretével feltérképezték a Bujó-likat  

és a Betyár-barlangot. 

 

Eszterhás István beszámolóját alább olvashatják:

 

Mielőtt rátérnék az üregek bemutatására, előbb röviden ismertetni kívánom a környék földtani és földrajzi helyzetét, majd ezen alapokba helyezve szólok az üregekről.   

 

A régebben keletkezett kőzetek nyilván a mélyben vannak. A felszínen általában a legfiatalabb rétegek találhatók. Mélyfúrásokból ismert, hogy Ságvár környékén a 300 millió éve, a Velencei-hegység zömével egy időben keletkezett gránitot is megtalálták. Ezen 50 millió éves tengeri üledékekből származó homokkövet és mészkövet is harántolt a fúró. Mindezekre további homokos tengeri üledékek telepedtek. A terület a tengerből mintegy 5 millió évvel ezelőtt kezdett kiemelkedni, szárazulattá válni. Ez persze a szó szoros értelmében sem volt zökkenőmentes. A kiemelkedő térszín feldarabolódott. Nagy törésvonalak keletkeztek a mai Balatonnal párhuzamos irányban, továbbá erre merőlegesen másodlagos törések. A törésvonalak mentén természetesen elmozdulások játszódtak le. Többnyire egy pikkelyes szerkezet alakult ki, melyre jellemző, hogy dél felé megdőltek a korábbi vízszintes rétegek, így délre lankás lejtők, északra meredek oldalú dombok alakultak. Mintegy 1-2 millió évvel ezelőtti időben, az ún. jégkorszakok idején kezdődött a felszínt ma borító lösztakaró kialakulása.

 

1.-loszmelyut-a-landor-hegyre.jpg

 

  A lösz egy a szél által szállított és leülepített, zömében finomszemcsés (0,02-0,05 mm átmérőjű), főleg kvarcszemcsékből álló, mésszel cementált sárgás-barnás-szürkés színű kőzet. Több fajtája van. Ságvár környékén és többnyire az egész Külső-Somogyban ún. szárazföldi lösz alakult Ez annyit jelent, hogy az egykoron hulló por füves pusztára érkezett és a növényzet között megkötődött. E löszréteg vastagsága itt 30-50 m között váltakozik. A lösz anyagát a szél a jégkorszakokban az eljegesedett területek pereméről, többnyire északkelet felől hordta ide. Meglehetősen laza kőzet, újjak közt szétmorzsolható, hisz térfogatának kb. a felét apró üregek, hézagok teszik ki. Függőleges kapillárisrendszere miatt le-leszakadozó meredek falakban képes megállni. A lösz felszínén az éghajlat és a növényzet hatására jó termőképességű ún. barna erdőtalaj alakult.

 

Külső-Somogy a Balaton és a Kapos-folyó között elterülő, mintegy 2750 km2-es táj. Három részterülete van, úgymint:

 

-         Somogyvári-dombság (a nyugati részen),

 

-         Koppánymenti-dombság (a keleti részen),

 

-         Kaposmenti-dombság (a déli részen).

 

Átlagos magassága 186 m, a legmagasabb (és egyben Somogy megye legmagasabb pontja is) a Kőröshegy melletti Gyugy-hát 316,43 m tengerszint feletti magassággal. Mint már volt róla szó a dombhátak megbillent helyzetűek, a déli lejtők lankásak, az északiak meredekek. A dombhátak közti mélyedésekbe telepedtek be az ÉÉK felé tartó folyóvizek, a Jaba, a Kis-Koppány, a Koppány és a kisebb, időszakos vízfolyások. Ságvár, a római kori Tricciana a Koppánymenti-dombság települése. A 38 km2-es határában a belterület a keleti részben foglal helyet, nyugaton találhatók a szőlőskertek, gyümölcsösök, szántók, erdők, legelők  –  no, és persze a nevezetes löszüregek.

 

Az üregeket emberek ásták, vájták ki, tehát nem tekinthetők barlangoknak. Létrehozásuk kora a múlt homályába vész. Készítésükről hosszú időn át csak szóbeszédben terjedtek mondák, melyeket aztán az 1950-es években írtak le. A formailag egymástól teljesen eltérő Bújó-lik, valamint a Betyár-barlang is több száz évesnek látszik megjelenésük és környezetük alapján.
 

 

 3.-a-bujo-lik-keleti-bejarata.jpgBújó-lik a Lándor-hegy csúcsrégiójában található (a keleti bejáratának EOV-koordinátái: X = 165252, Y = 576607, Z = 204 m) hozzávetőleg kelet-nyugati (pontosan 72-252º) irányú alagút. Hossza 21,6 m, szélessége 2 m körüli, magassága átlagosan 1,75 m (2013-ban), mely az omladozó bejáratoknál alacsonyabb, középtájon magasabb. Az elbeszélések szerint korábban hosszabb és magasabb volt. Az 1950-es években állítólag még lovas kocsival is át lehetett rajta hajtani. Az, hogy a Bújó-lik alagútja nem egyenes, hanem egy enyhe görbület van benne, arra utal, hogy a két vége felől kezdték ásni és a szelvények a keletről mért 12-15 m körül nem pontosan találkoztak. A lejegyzések szerint  1954-ben  90 éves  Kása István  úgy mesélte el az elődeitől hallott alagútkészítési történetet, hogy a falu református lelkésze, Csicsvai Vasas András (1800-1832) készítette, hogy a hegy nyugati oldalán levő szőlőjét könnyebben megközelíthesse. Ezért a két végponton levő munkahelyhez 1-1 hordó bort tetetett és az ott dolgozók ebből tetszés szerint ihattak. Az egyházi iratok szerint viszont e lelkésznek nem is volt szőlője, csak egy pincéje a Lándor-hegyen, amit a rektornak adott át használatra. Az alagútba beszűrődik  a kinti fény,  tehát lámpa nem feltétlenül szükséges a megtekintéséhez. 
A bejáratok között átjár a levegő, így a hőmérséklet csak enyhén mérsékeltebb a felszínitől. Rovarokat és más élőlényeket ottjártunkkor (2013. aug. 6.) nem észleltünk. A Bújó-likat minden bizonnyal sokan megtekintik, hisz szinte minden tenyérnyi helyen bekarcolt nevek, monogramok vannak, pedig az embereknek szerencsére egyre nagyobb hányada nem is így kíván maradandó emléket biztosítani magának. A Bújó-likat a falu központjától mintegy másfél kilométerre, a sárga sáv jelzés mentén lehet megtalálni. TÉRKÉP

 

6.-a-betyar-barlang-bejarata.jpgA Betyár-barlang, vagy 12-es szoba a Malom-hegy meredek, északi oldalának felső harmadában nyílik (bejáratának EOV-koordinátái: X = 164913, Y = 574842, Z = 209 m). 180 cm széles, 130 cm magas bejárata egy meredek „lépcső”-vel indul. E bejárati aknából jobb és bal oldali irányba is tovább lehet haladni guggolva, kúszva a belső terek felé. Az üreg bejárásához lámpára is szükség van. Az első néhány méter megtétele után kiderül, miért is nevezik „12-es szobának” (pontosabban 12 szobásnak) az üreget. Készítői valószínűleg  több  generáción   keresztül   egy  12  kisebb-nagyobb  fülkéből  álló, aszimmetrikus labirintust véstek itt a löszbe. Készítésének ideje ez esetben is ismeretlen, de bizonyára több száz éve készült. Egyesek a törökök, sőt a tatárok támadása elől menekülők mentshelyének tartják. Az 1800-as évek második felében állítólag betyártanya volt. Úgymond Patkó Pista (született Tóth István 1829-1862), valamint az ő embereinek volt a rejtekhelye. Az üreggel szemben, lent a Jaba-völgyben volt az ún. Kettes-kút és mellette egy csárda. Az állathajtók és más utazók itt meg-megpihentek. Rájuk csapott le alkalmasint Patkó Pista és bandája. Bekarcolt nevek, monogramok, dátumok ez üregben is bőven vannak. A legrégebbi évszám  1887. Az üregrendszer teljes hossza 52,75 m, magassága az 50 és 213 cm között, szélessége a 60 és 320 cm között váltakozik. TÉRKÉP
 Ha a bejárattól jobbra indulunk, akkor az I. majd a II. szobába kúszhatunk. Ez utóbbi egy elosztó hely a III. a IV. az V. és a VI. szobák felé. E II. vagy elosztó szobában már fel is állhatunk. Innen a további út a VI. szobából nyílik, a legnagyobb (8,3 x 2 m alapterületű)     VII.    szobába, kicsiny VIII. szobába és egy szűk, csak kúszva járható bebújón át a 2,8 m átmérőjű és 1,75 m magas, kör alakú IX. szobába, valamint a legmagasabb (213 cm) 4,5 m hosszú, X. szobába. A VI. szobából tovább kúszhatunk a XI. és a XII. szobába, ahonnan már látszik a bejáraton beszűrődő fény és így rövid időn belül kijuthatunk. A II. és XII. szoba között nagyjából vízszintes az aljzat. A bejárattól e vízszintes részt csak 12-16º-os lejtőn érhetjük el.  Némelyik  szobának  szépen faragott,  boltíves bejárata  van,  másoknak csak  egyszerű lyuk  a  bejárójuk.  Az üreg  bejáratától 3-4 méterre már sötét van. A levegő hőmérséklete is hűvös (télen ez a hőmérséklet nyilván melegérzetet kelt). Csak minimális légmozgást észleltünk. Az üregben sok legyet, szúnyogot vettünk észre és nyilván sok más apró rovar is volt (de azokból nem gyűjtöttünk, így meghatározásuk is elmaradt). Két a mennyezeten pihenő lepkét viszont azonosítani tudtunk, ezek: a kutyabenge-araszoló (Triphosa dubitata) és a nappali pávas9.-denever-a-betyar-barlangban.jpgzem (Inachis io) – ezek más üregekben, barlangokban is gyakoriak. Üregben viszont csak itt találkoztunk szürke hosszúfülű-denevérrel (Plecotus austriacus). A Betyár-barlangot már kevesebben látogatják, mint a Bújó-likat, ennek ellenére mégis szemetesebb. A gyérebb látogatottság okai lehetnek, hogy a Betyár-barlang szájához igen meredek ösvény vezet, benne többnyire csak guggolva, kúszva lehet járni, valamint lámpa is kell a bejárásához, de a látvány, az élmény megéri a fáradtságot és kényelmetlenséget. Megközelíteni a Bújó-liktól a sárga sáv jelzés mentén tovább haladva lehet. Ez úton mintegy 2 km-t megtéve egy réthez érkezünk. Itt egy „Betyár-barlang” feliratú tábla tájékoztat, hogy az üreghez a sárga omega (Ώ) jelzés mentén mintegy 800 m megtétele után érünk fel. Mindkét üreg részét képezi a minden év júliusában sorra kerülő ságvári Löszölő Tökölő Túrának.  

 

Eszterhás István

 

10.-terkepezo-csapat-a-betyar-barlangban.jpg

Térképező csapat a Betyár-barlangban

 

(balról jobbra: Tarsoly Péter, Eszterhás István, Bognár Zsolt
foto: Szentes György)