Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

Első Löszölő (32) és Tökölő (17) túrák a rendező szemével

 

Az idő gyönyörű szép, magabiztosan pakolom ki az okmányokat és egyéb kellékeket rejtő dobozokat. Úgy döntünk, nem egy helyről indítjuk a két távot, hogy ne legyen kavarodás. Kiosztom a pontőrök csomagjait és rövid eligazítást tartok.

Hú, mindjárt hét óra! Hogy szalad az idő! Gyorsan elindítom az első kocsit a halastóra. Rohangászom a két helyszín között az órájukat néző túrázók között.

Kezdjük már el!

Józsi barátom jön, kezében fordítva tartott igazolófüzet. Bogesz, merre is kell menni?

 Közben Aranka néz riadt szemekkel, egyedül tölti ki a nevezési lapokat és a nyugtákat.

Hol vagy Csaba?

 Az első pánikroham akkor ér el, amikor szólnak, hogy néhányan Som felé indultak el, mivel valakik leszedték a szalagozás egy részét a faluban. Szerencsére gondoltam erre is, van nálam pár szalag, kipótoljuk a hiányzó részeket.

Sajnos a bögöcsei pontőrök nem tudják pontosan hova kell helyezkedniük, ezért ki kell mennem velük terepre, így nem tudok figyelni az iskolánál történő dolgokra. Bő fél óra múlva érkezem vissza. Úgy néz ki minden rendben megy. A kezdeti roham után, már csak csordogálnak az emberek.

Nézem a számokat: a minimálisan remélt száz fős létszám közelében járunk. Megnyugszom valamennyire.

Fél tízig kereken 120 túrázó jön össze. Elindul a söprűnk, mi pedig bezárjuk a rajtot. Kiszólok a pontőröknek, hogy hány érkezőre számítsanak, majd várunk.

Aztán sorban futnak be a jelentések, hogy mindenki áthaladt, minden rendben van. Ezek szerint jó lett a szalagozás. Mondjuk ebben bíztam is, hiszen előző nap este fél tízig csináltuk ketten, Zoli barátommal; de ez egy külön történet.

Dél körül érkeznek az első Tökölők. A tikkadt vándorokat kérdések özönével bombázzuk. Milyen volt? Fárasztó, de a táj nagyon szép. A helyes válaszért cserébe szódáspalackok és zsíroskenyerek felé terelgetjük őket. Büszkén látom, hogy a következő beérkezők, nyugdíjas édesapám és egy volt munkatársa; pedig háromnegyed órával később indultak a túrázók zöménél. 

Aztán föltűnik lebernyeges sapkájában Józsi is. Hat óra alatt nyomta le a hosszabb távot. Sikerült helyesen értelmeznie a térképet.

Folyamatosan jönnek a túrázók és mi egyre több dicséretet kapunk az érdekes útvonalválasztásért, a jó szalagozásért és rendezésért. A pontőrök jó fejek, kellemesen csalódott mindenki. A nap végére lubickolok az endorfinban.

Hiánytalanul megérkezik mindenki és mi elégedetten kezdünk el takarítani. Már csak Árpi van kint, a söprűnk. Emberfeletti munkát végzett. Leszedte az összes szalagot és még így is tartotta a fél órás hátrányt.

Egy hihetetlenül szép napon vagyunk túl. A gondos előkészítő munka meghozta gyümölcsét. Minden túrázó nagyon jól érezte magát. Külön öröm volt látni a beérkező lelkes pontőröket, és az iskolánál tevékenykedőket, hogy milyen jó bulinak vették ezt az eseményt.
Takarítás közben már a jövő évi túrákat tervezgetjük.
 
A jól sikerült első lebonyolítás után reménykedtünk, hogy a következő évben, legalább kétszáz túrázó fog benevezni valamelyik távra. Három ember híján ez sikerült is.