Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Hetedik Löszi

 

 
Hetedik Löszölő (35) és Tökölő (16) valamint
negyedik Megalöszölő (50) túrák 2013-ban
 
 
Változások az előző évhez képest: Módosítások az útvonalban. Mindhárom táv ellenkező irányba haladt. A két hosszú, pár kilométert eltolódott nyugati irányba. Új ellenőrző állomásokat iktattunk be: Szentlászló-pusztánál, lullai halastónál és Gám-pusztánál.


A Fejérkő 50 túra második pontjánál hozzácsapódtam egy háromfős társasághoz (két lány és egy fiú), és innen már együtt küzdöttünk tovább a célig. Menet közben szóba került a mi túránk is, ami egy hete volt. Mindegyikük indult rajta és megosztották velem élményeiket, véleményüket. Számomra legérdekesebb észrevétel az volt, hogy az ötvenes túrák közül többen is nehezen teljesíthetőnek tartják. A két hölgyet (akik csak idén kezdtek el túrázni, és még csak pár megmérettetésen vannak túl) inkább lebeszélték arról, hogy a Megalöszölő legyen az első ötvenesük. Ennek ellenére belevágtak, de Ali-rétnél mentést kellett kérniük, nem sikerült teljesíteniük a túrát. A hallottak elgondolkoztattak és magamban számadást készítettem, hogy hol is helyezkedik el a mi túránk a többi tömkelege között. A hetes szám szintén jó okot szolgáltat az összehasonlítgatásra, elmélázásra, önkritikára.
 
Szóval nehéz. Azért nem egy Mátrabérc, ami eléggé brutális a majd 3000 méter szintjével, szűkre szabott teljesítési idejével. Talán két dolog miatt mondhatják ezt. Először is a nyári kánikula roppant igénybe veszi a túrázók fizikai és szellemi állóképességét. Nyim és Kási-vár közötti nyitott szakaszra mindenki tisztelettel tekint már. Másik oknak azt gondolnám, hogy az újonnan érkezők kicsit alábecsülik a szinteket. A mi dombjaink bizony nagyobbak és meredekebbek a vártnál. A legtöbben lankás, hullámzó tájra számítanak, de a szél meg a víz felénk egy kicsit vadabbra formálta a felszínt. Bizonyos helyeken már szinte hegyvidéki érzésünk van. Aki lelkiekben nem ilyenre készül, nehezebbnek érzi majd a túrát. Böre-vári pontőreink szokták mondani, hogy náluk kivétel nélkül mindenki megpihen pár percet. Ezen két tényező miatt tenném a közepesen nehezen teljesíthetők közé.
 
Az útvonal: Hogy milyen hangulatban tér otthonába a túrázó, az csak felerészben a rendezők áldozatos, vagy hanyag munkájának az eredménye. Ha nincsenek érdekes látnivalók, unalmas tájakon halad a túra, hamar a feledés homályába vész. Nekünk nagy szerencsénk van, sok érdekes, ritkaságszámba menő helyet (például a két ságvárikumot: Bújó-likat és a betyárbarlangot) tudunk bemutatni, és a rengeteg kínálkozó út között kísérletezgetésre is van lehetőségem, hogy melyik a legideálisabb. Az eső és az emberi beavatkozás látványos szurdokokat, mélyutakat, vízmosásokat alakított ki. Én személy szerint e táj szerelmese vagyok. Ha tehetem, minden indokot megragadok, csak hogy csatangolhassak egyet a környéken. Tehát ebből a szempontból bátran vetekszünk sok népszerű, hegyvidékeinken rendezett túrával.
 
A legutóbbi alkalommal jegyezte meg egy futó, enyhe negatívumként, hogy sok a dzsumbuj, gyökerek, lehullott faágak. Nehéz volt nézelődni, folyton a lába elé kellett figyelnie. Ezen először kicsit összemosolyogtunk a többiekkel. Egy erdőben bizony előfordulnak ilyesmik. De viccet félretéve értem mire gondolhatott a kedves sporttárs. Nálunk a legérdekesebb részek a legeldugottabb helyeken vannak, utak nem vezetnek hozzájuk, csak ösvények, vadcsapások. Patkó Pista és díszes kompániája sem volt bolond közvetlenül a miklósi út mellé ásni búvóhelyét. Mi sem erőltetjük az ösvény és a bejárat kiépítését, hogy így hitelesebb legyen a helyszín. A pandúroknak még ilyen szép turistajelzések sem álltak rendelkezésükre a barlang megtalálásához. Egyébként a túra előtt a járhatatlan részeket mindig megtisztítjuk a csalántól és egyéb szúrós gazoktól, bokroktól. Az útvonal nagy része jelzett turistaút (ennyit sikerült kicsikarnunk a SEFAG-tól), a többit szalagozzuk. Sok a jelzésváltás, letérés, nyakatekert (látszólag értelmetlen) hurok. Akkor elmondható, hogy futóknak és kezdő túrázóknak kevésbé ideális a terep, az átlagosnál technikásabb, nagyobb koncentrációt igénylő.
 
Szervezés: Mindezekből következik, hogy a túrázóknak itt nagyon pontos útvonalleírást kell adnunk, mert az eltévedés kockázata sokkal nagyobb, mint más túrákon. Idén teljesen át lett variálva mindhárom táv. A Tökölő csak fordított irányban haladt, a másik kettőnél új utak is belekerültek a repertoárba. Ez azt jelentette, hogy mindegyik szövegét újra kellett fogalmaznom, új térképeket, táblázatokat és diagramokat kellett gyártanom. Elsőre azt hittem sikerült pontosan megfogalmaznom mind az ötven kilométert, de két kisebb hiba mégis belekerült. Az egyik világhálón közzétett képen láttam viszont, hogy a betyárbarlang alatti réten, a gémeskút előtt pózoló úriember mögött, bizony nem a megfelelő úton mentek a túrázók. Kaptam is pár ingerült telefont bizonytalankodó túrázóktól. Sajnos az utóbbi két-három évben mindig közbejön valamilyen gikszer. Tavaly a szalagozással volt baj, amire idén jobban figyeltem. Erre most nem volt panasz, és a festett jelzések is jól vizsgáztak az ellenkező irányban. De mindig van mit javítani, ez még így nem elég tökéletes.
Egy ismerősöm megjegyezte, hogy a szöveges résznél elég lenne tőmondatokban leírni az útvonal jellegzetes pontjait, és nem kellene ez a terjedelmes, irodalmi megfogalmazás. Mivel ezt a túrát én álmodtam meg, megtartom a magam passziójának az igazolófüzet kialakítását. Nálam ilyen a tökéletes itiner. Csak legyen végre egyszer hajszálpontos.
 
Szerencsére az én hibáimat remekül ellensúlyozzák a többiek. A konyhában történő dolgokra nincs igazán rálátásom, mert nem az én feladatom. A telitalálatnak bizonyuló Áldost évről-évre egyre ízletesebbre főzik Laci és az asszonyok. Egyesületünk elnökének, Marikának a legapróbb dolgokra is kiterjed a figyelme. Erről sokat tudnék mesélni, egészen bámulatos. A zsíros kenyereket kenő nyugdíjasoktól a pontőrökig mindenki nagyon lelkes, öröm ilyen emberekkel dolgozni. Az ingyen felajánlkozó terepjáró tulajdonosok is éppen időben juttatják ki az ellátmányt a különböző helyszínekre. Egyszóval a szervezésünkre igazán büszkék lehetünk.
Visszatérő kérdés, hogy miért nyáron tartjuk a túrát, amikor várhatóan nagy hőség van. Ezt párszor kifejtettem az előző beszámolókban. Ezekhez még annyit tennék hozzá, hogy amikor (a nem is olyan távoli májusban) bejárást tartottam, és Szentlászló-pusztáról caplattam felfelé a kereszthez, a felázott úttól hatalmas koloncok „nőttek” a bakancsomra, a Nyimi patak völgyének állapotáról ne is beszéljünk. A hűvösebb tavaszi időben és a gyakoribb esőzések miatt sártengerré váló utakon nehezen tudnánk megoldani a pontőrök elhelyezését és az állomások ellátását. Egy komolyabb esőzés alkalmával megközelíthetetlen az erdő néhány része. Olyankor még az erdőgazdálkodás terepre szánt járművei sem merészkednek oda. Nyáron van a legkisebb esélye annak, hogy ez a helyzet előforduljon.
 
Bár a nevezői létszám szinte évről-évre rekordot dönt, sajnos csalódással kell látnom, hogy a két hosszabb táv nem fejlődik ilyen irányban, sőt kismértékben csökkenő tendenciát mutat. Amíg a kialakuló tumultusok miatt a Tökölő rajtjának megerősítését, újra gondolását tervezem, addig a másik kettőnél erről nem kell beszélnünk. Úgy néz ki rendezvényünk főleg a környékbeli települések lakóinak, családoknak vált egyik kedvelt programjává, akik inkább a legrövidebb távot választják. Siófokról idén több mint százan érkeztek. De örvendetes a kaposvári nevezők egyre gyarapodó száma is. Úgy néz ki, egyelőre még lassú fejlődés tapasztalható, de szerintem ez a 400 fő körüli szint hamarosan be fog állni, tulajdonképpen már ennyivel számolunk egy ideje.
Titkos kedvenceink az itt alvók. Nagyon otthonosan érzik nálunk magukat. Segítenek pakolászni, rendet rakni, felkészülni a másnapra. Megalapozzák a túra jó hangulatát. Egy főleg fehérvári fiatalokból álló csoport a kezdetek óta rendszeres vendégünk, de úgy néz ki, lesznek még visszajáró arcok a későbbiekben is.
Összegzésként úgy érzem, van értelme tovább folytatni munkánkat. A visszajelzések pozitívak, amik tükröződnek a nevezői létszámok növekedésében és a kapott kritikákban is. Szeretnénk, ha még többen megismernék vidékünket.
 
 
 Az idei év statisztikái:
 
Nevezők: (395)
Tökölő:305
Löszölő: 52
Megalöszölő:38
 
73 településről érkeztek túrázók (legtávolabbi Szegedről)
 
Legfiatalabb teljesítők:
 
Tökölő: Pazdora György Csaba (4) Siófok
Löszölő: Győrfi Bálint és Ádám (11) Siófok
Megalöszölő: ifj. Vidovics Tamás (13) Siófok
 
Legidősebb teljesítők:
 
Tökölő: Göndöcz István (85) Fonyód
Löszölő: Bánik Jenő (74) Pécs
Megalöszölő: Hámori István (66) Nógrádsáp
 
A hét alkalommal eddig 173 településről 1183 túrázó indult el valamelyik távunkon, ebből 12-en hétszer.
 
Az útvonal módosításával sikerült magam behúzni a csőbe. Kell nekem folyton variálni! Itinerünkben sajnos megbújt egy-két hiba, ami némi ingerültséget okozott. A pontőrök utólag megemlítették a megjegyzéseket, de mi bent a célban már nem tapasztaltuk ezt a feszültséget. Valószínűleg a beérkezés euforikus érzése, a díjazások átvétele és a meleg étel elfogyasztása után már szebbnek látta mindenki a dolgokat. A rossz élmények szép emlékké változtak. Talán az a pár túrázó nem osztotta ezt a szemléletet, akiket Gámpuszta előtt megcsíptek a rendezvényünk előtt pár nappal kihelyezett méhek. Tőlük is elnézést kérünk. Reméltük, ha a szalagozást bevisszük a kukorica sorok közé, nem lesz gond, de pechünkre akkor érkeztek a kaptárok tulajdonosai pergetni a mézet, így a feldühödött rovarok a mi vendégeinken vezették le a feszültséget. Szerencsére nem lett komolyabb baj. Amúgy a hőmérsékletre most igazán nem lehetett panasz. A 27-28 fokot ki lehetett bírni.
 
Tervek: Egy (remélhetőleg) végső változtatás az útvonalban. A régit és az újat ötvözzük. A lullai horgásztóhoz kivezető kunkor nem aratott nagy sikert, és bevallom, már nekem se tetszik igazán, úgyhogy ezek után ez biztos kimarad. Szeretnénk, ha a két hosszabb táv bemenne Lullára és Nyimbe is.