Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


9.Löszölő

2015.09.10

Kilencedik Löszölő (35) és Tökölő (16)

valamint hatodik Megalöszölő (48) túrák 2015-ben

 

Változtatások az előző évhez képest: A Löszölő nagyjából megegyezik a tavalyelőttivel, de a lullai horgásztó helyett Kási-várat vettük be az útvonalba. A Megalöszölőnél a bevezető kis kör a ságvári halastó után a Kis-Koppány völgyében folytatódott, érintve Som községet.

 

Egy régóta áhított vágyunk valósult meg a túra előtti hetekben. Három helyre terveztünk ismertető táblákat elhelyezni. A Bújó-likhoz, a Betyár-barlanghoz és a Bogár-házhoz. Ebben nagy segítségünkre volt a szántódi erdészet. Gyakorlatilag ingyen elkészítették az igazán impozáns kereteket és magát az információs táblákat is. Ezúton is köszönetünk jár nekik. A tavaszi bejáráskor, amikor meghatároztuk, hogy hova kerüljenek a táblák, viccelődtünk az igazgatóval, hogy mekkorát fognak nézni az ide tévedő túrázók. A szokásos várakat, településeket vagy tanösvényeket taglaló táblák helyett mi olyanokat helyeztünk ki, amelyek egy egykor itt lakó hóhért (a fotón éppen Szálasi Ferencet akasztja), vagy a környékünkön tanyázó betyárokat mutatják be. Milyen morbid egy hely ez, gondolják majd. Mit mondjak, nekünk ilyen „hírességek” jutottak.

 

Még nem telt el úgy egy év, hogy ne változtattunk volna valamit az útvonalon. Egy kicsit tartottam attól, hogy ezt majd nehezményezik visszatérő vendégeink, de azt mondták, igazából élvezik, hogy új részeket ismerhetnek meg. Rendben, akkor még kísérletezgetek egy kicsit. Úgy érzem, hogy a Tökölő mellett most a Löszölőt is sikerült a legideálisabbra megrajzolni. Minden fontosabb látványosság benne van és a lehető legtöbbet megy a hűsítő lombok alatt. Már csak a Megalöszölőt kell helyre tenni. Mindig ez szokta a legtöbb fejtörést okozni. 50 kilométert nem tudok csak a ságvári erdőbe belenyomorítani. Nagyon kusza lenne az útvonal, sok szalagozással. A SEFAG-nál is erős ellenállásba ütköznék egy ilyen tervvel. A célom amúgy is az, hogy minél változatosabb legyen a terep, minél több arcát mutassuk meg a vidéknek. Ha Siófok felől érkezünk, szembetűnik, hogy nagyjából a 65-ös úttól nyugatra meredek dombok terpeszkednek a messzeségbe, de ha elnézünk keletre, már csak enyhén hullámzik a táj. Itt találkozik a Somogyi-dombság a Mezőfölddel, azaz az Alfölddel. Ez számomra mindig is roppant érdekes volt. Én is mostanában kezdem felfedezni ezt a régiót. Mondanom sem kell, hogy gyerekkori csavargásaink helyszínéül inkább a vadregényes szurdokokat választottuk, mint ezt a többnyire szántóföldekkel tarkított tájat. Őszintén be kell vallanom, hogy a Jabán felduzzasztott halastónál csak felnőtt koromban jártam először, a Kis-Koppány völgyében meg még sosem. Szerintem nagyon hangulatos rész mindkettő, ha nem is a legizgalmasabb. A szintemelkedések szerelmeseinek nem lesz a kedvence, de bemelegítésnek, ráhangolódásnak mindenképpen megfelel. Annál jobban fogják értékelni a következő szakaszokat. Szuper, akkor ezzel meg is volnánk, dilemma megoldva. Egy merész kanyarintás a térképen, ezentúl erre megy mindenki. Minden nagyon szép és jó, mindaddig, amíg a szalagozós nap végén ide nem érek. Döbbenten tapasztalom, hogy a tavaly nyáron bejárt és ősszel, GPS-sel lemért jó minőségű út helyén egy kaszálórét van. Pedig az itinerben is földútnak jelöltem. Az utat teljes szélességében lekaszált széna fedi. Eléggé csúszik és elfedi a talaj egyenetlenségeit. Mi lesz itt hajnalban, amikor még harmatos is lesz? Annyira biztos voltam a dolgomban, hogy ezt a részt nem jártam be előzetesen, és ez nagy hiba volt. Újabb tapasztalat, minden egyes métert szemre kell vételezni a túra előtt. Egyébként Bögöcsében is lebontottak egy magaslest, ahol az ellenőrző pont szokott lenni. Ne már! Két hete még megvolt, a füzetek meg már le vannak nyomtatva. Meg kell jegyezzem, eléggé bosszantó, hogy egyes helyek mennyire elhanyagoltak. Az erdő esetében még érthető, de a települések körüli részek nagyon bozótosak, alig látszanak a felfestett jelzések. A levágott nyesedéket és szemetet meg a horhosba dobálják a kedves telekgazdák.

 

A túra napján érdeklődve vártuk, hogy vajon túlszárnyaljuk-e a bűvös 400-as nevezési létszámot és végre érkezik-e valaki Hajdú-Biharból? Hát, egyik se sokon múlt. Egy hölgy mondta, hogy ő debreceni, de időközben Budapestre költözött. Ez így nem megfelelő, és a nap folyamán kiderült, hogy más már nem nevezett ebből a megyéből. 11-kor zártuk a rajtot, de természetesen indulni engedtünk későn érkezőket is. Az adott időpontban 392-n állt a mutató. Ekkor jött egy hat fős csoport, amivel már meg is dőlt az eddigi legtöbb nevező rekordja. Amikor már kezdett elszállni minden remény, érkezett még egy ember, de egyedül. Biztos, hogy nincs veled senki? Kár. Lázasan osztunk-szorzunk, hátha elszámoltuk magunkat, de mindig 399 jön ki végeredménynek. Hihetetlen, de nem tudtunk összeizzadni még egy embert. Micsoda pech. Azt meg nem akartuk erőltetni, hogy elinduljon valaki közülünk, csak önámítás lett volna. Nevezzen mindenki önszántából! Pedig most nagy lehetőség volt a statisztikák javítására, mert kedvező volt az időjárás. A túra előtt két nappal esett az eső, felfrissítve a levegőt, enyhítve a kánikulát. Az ideálisnál talán egy kicsit volt csak melegebb.

 

Idén több szalagot helyeztem ki a szokásosnál és jobban odafigyeltem a kényesebb részekre, táblák kihelyezésével. Sok jelzett szakaszt újrafestettünk a tavasz folyamán. Ennek köszönhető, hogy most jobb kritikákat kaptam, kevesebb volt a bizonytalankodás, eltévedés. Néhány, a Löszölőn rutinból induló kavart be azzal, hogy nem nézte meg a leírást, amiből kiderült volna, hogy másik irányba kell kezdeniük a túrát, mint az előző évben. A leghosszabb távon indulóknak a somi szőlőhegyen futó, új szakasz okozott némi gondot, mivel ez nagyrészt szántóföld. Fák és egyéb tereptárgyak hiányában lehetetlenség jeleket festeni a szanaszét ágazó utak jelzésére. Táblákat meg nem akartunk kitenni, mert a forgolódó mezőgazdasági gépek biztosan kidöntenék őket. Ez nekünk is probléma, mert a jelzéseknek nemcsak a túra napján kellene kalauzolni a túrázókat.

 

Egy túrázó mesélte, hogy a Kási-vár előtti szántóföld közepén, a térdig érő gazban látott két embert. A kijelölt út természetesen nem ott haladt. Az itinert tanulmányozták elmélyülten. Egyértelmű, hogy nem az utolsó előtti oldalt, ahol a képregényünk befejező része található, mely éppen az útvonalak önkényes lerövidítését figurázza ki. És, mint az abban szereplő „kispistázó”, ők is pórul jártak. Amúgy idén is izgalmas pillanatokat szerzett egy túrázó. A Megalöszölőn indult. Lulláig rendben el is jutott, de Böre-várhoz már nem érkezett meg, pedig néhányan még mögötte voltak, de ők nem tudtak információval szolgálni róla, nem látták. Segítséget nem kért, így hosszú vívódás után arra a következtetésre jutottunk, hogy mivel az egyik szomszédos faluban lakik, hazavitette magát kocsival, nekünk meg nem szólt. Azért közben telefonon kerestük néhány falubelijét, és a második-harmadik hívásra találtunk valakit, aki ismerte. Sikerült elérni, és jelezte, hogy még úton van. Nagyjából meg tudta adni a pozícióját. Szerencsére már nem járt messze a falutól. Kimentem érte a saját kocsimmal. Mint később kiderült a bakancsa feltörte a lábát, de mindenáron végig szerette volna csinálni a túrát. Ehhez viszont kevés volt a rutinja, mivel eddig csak 20 kilométeres túrákat csinált végig. Bejáratott bakancsban, a 34 kilométeres távot kellett volna választania, hogy fokozatosan mérje fel a határait.

 

Néhány túrázó furcsán csillogó szemekkel és nehezen koordinált mozgással érkezett be a célba. Magyarul becsiccsentettek egy kicsit. Gyors nyomozással kiderítettük, hogy a hozzá való különböző alkoholos italokhoz az utolsó ellenőrző pontunknál jutottak, a Bújó-lik előtti pincénél. Ilyen fajta szolgáltatás hivatalosan nem képezi a túra ellátmányának keretét, úgyhogy majd beszélünk a pince tulajdonosával ez ügyben. Mármint, hogy ha gondolják csak így tovább. Fő a jó hangulat. Ugyanígy vagyunk a lullai ponttal is. Ők eleve saját felajánlásukból oldják meg az állomás ellátását. Az biztos, amíg ilyen nagy a lelkesedés, meg lesz rendezve a túra.

 

STATISZTIKA:

Nevezők: Tökölő: 279, teljesítő 278

                   Löszölő: 66, teljesítő 65

                   Megalöszölő: 54, teljesítő 52

                   Összesen: 399 (175 új), teljesítő 395

Települések: 68 (17 új) legtávolabbi: Miskolc (Borsod-Abaúj-Zemplén megye) 

Nevezők néhány településről: Siófok:89, Budapest: 65, Ságvár: 50, Kaposvár: 35, Székesfehérvár: 10

Legfiatalabb teljesítők: Tökölő: Dankházi Zselyke (3) Siófok, Löszölő: Krista Gergő (12) Ságvár, Megalöszölő: Csiti Bence (17) Győr

Legidősebb teljesítők: Tökölő: Göndöcz István (87) Fonyód, Löszölő: Bánik Jenő (76) Pécs, Megalöszölő: Rácz Frigyes (68) Budapest

A kilenc alkalommal 212 településről 1553 túrázó érkezett hozzánk, ebből 11-en minden rendezvényünkön részt vettek.